Nicholas Christopher: Bestiárium

Nicholas Christopher legújabb könyve (és egyben az első magyarul megjelent), a Bestiárium egy csodálatosan megírt mágikus realista történet. Az író a dél-amerikai szerzők körében korábban is népszerű műfajt (gondoljunk csak Gabriel García Marquezre, Luis Borgesre vagy Jorge Amadora) sikeresen honosította meg az észak-amerikai kontinensen is, ami az európaiak számára sem teljesen idegen (ha mást nem, Kafkát és/vagy Hoffmant a többség biztosan olvasott középiskolában).


A könyv a főszereplő, Xeno Atlas életútját mutatja be, gyerekkortól a középkorúságig. Olasz édesanyja belehalt a szülésbe, görög apja (aki nem mellesleg tengerész) pedig egész életében inkább csak anyagilag támogatta. A Bronxban felnőtt férfi így hamarabb megismerkedett a magánnyal, mint legtöbb kortársa, de így is mindig volt mellette valaki: a nagyanyja (anyai ágról az egyetlen, aki akár csak szóba is állt a fiúval), egy iskolai barát vagy Evgénia, az albán gyerekfelügyelő. És az állatszellemek.

---

Xenonak nagyanyja már egészen kicsi korától kezdve mesél az állatokról és az állatszellemekről, amelyek mindenhol ott vannak: a szobában, az utcán, a parkokban, az emberekben, akiknek külseje visszatükrözi előző életüket. Az egyszárnyú gólyáról, ami átrepült az Alpok felett és a kígyóról, ami megzabálta a Holdat. És Silvanáról, a nagyanyjáról (tehát Xeno ükanyjáról), aki nem ember volt, hanem egy driád, vagyis erdei nimfa. Silvana a vadonból érkezett, így rendkívül erősen kötődött az állatok világához. Egy szicíliai erdőben találták meg, és sem olaszul, sem görögül nem tudott írni-olvasni, viszont fejből szavalta Homérosz hőskölteményeit - ógörög nyelven. Látta az állatok szellemeit, értette az állatok nyelvét, a madarak pedig a vállára szálltak. Adottságai közül az ükunokában csak az állatszellemekre való fogékonyság maradt meg, ám a korral ez is egyre inkább elhalványul.


Az állatok iránt való érdeklődés azonban nem hogy fakulna, de még erősödik is, legyenek azok valósak vagy kitaláltak. Xeno azonban jó darabig nem tud ezzel mit kezdeni, egészen amíg az egyik történelemórán tudomást nem szerez a bestiáriumok létezéséről. Onnantól fogva viszont ezeknek a könyveknek szenteli az életét, egészen pontosan pedig az úgynevezett Karaván Bestiárium felkutatásának, amelyben azoknak a lényeknek a felsorolása és leírása található, amelyek nem léphettek Noé bárkájára...

Aki izgalmas kalandokra számít, annak sajnos csalódnia kell majd a könyvben, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy lapos lenne a történet: a könyvtárakban és levéltárakban való kutakodást elég nehéz lenne részletekbe menően pláne érdekfeszítően visszaadni. Szerencsére Christopher megkíméli az olvasókat a kutatómunka részleteitől (a hatás kedvéért azért néhány lábjegyzetből értesülünk egy-két elátkozott állatról, mint például a sokak által ismert főnix, ami talán a legellentmondásosabb mitológiai teremtmény), helyette a helyszínek és a szereplők minél érzékletesebb leírására törekszik. És elég jól sikerül: a szereplők bármelyike, az a főszereplőktől kezdve azokig, akik csak egyszer-kétszer bukkannak fel, valamennyien mintha a valódi életből léptek volna át a könyv lapjaira, hogy egy kicsit a történet részei legyenek. Ez nem egy tündérmese, nincsenek csodák (hacsak azt nem vesszük csodának, hogy Xenonak mekkora szerencséje van a kutatásban), és a különböző emberek jellemfejlődéséről alkotott kép is hátborzongatóan (szomorúan) életszerű. A boldog gyerekekből megkeseredett felnőttek lesznek, a boldog felnőttekből egy tragédia után roncsok, a háborús veterán nem hős és nem bűnös, csak ember, akinek megvannak a maga démonjai.

Aberdeen bestiárium

A Bestiárium nem az a típusú könyv, amit azért szeret meg az ember, mert egy másik világba repíti el, és egy időre megfeledkezhet minden gondjáról; hanem az a fajta történet, amit azért nem bír letenni, mert úgy érzi, hogy ez akár itt és most is történhet. Pontosabban történhetett abban a világban, amiben mi is élünk, abban a vietnami háborúban, abban a Velencében és azon a Szicílián, nem pedig egy párhuzamos univerzumban. A történetvezetés lendületes, magával ragadó, ami szinte letehetetlenné teszi a könyvet azok számára is, akik nem különösebben érdeklődnek a „bölcsész” kutatómunka iránt. Néha azért mégis érdemes megállni és elgondolkozni, amikor a bestiárium utáni kutatás egy-egy közjátékában egy-két komolyabb gondolat hangzik el.
Összességében a Bestiárium egy gyönyörűen megírt, kerek történet, szép kezdéssel, és nem túlságosan szájbarágós-tanulságos lezárással. Ha Nicholas Christopher korábban megjelnt művei is hasonló színvonalon íródtak, akkor nagy kár, hogy magyarul még egyik sem jelent meg. A karakterek nagyon is élők, és nem csak tulajdonságaik, hanem gondolataik és cselekedeteik alapján is. A helyszínek pedig sokak számára ismerősek lehetnek, akárcsak a huszadik század második felének eseményei, ami a könnyen olvasható stílus mellett még közelebb hozza a világot az olvasóhoz. Bátran a kezükbe vehetik a mágikus realizmus rajongói, és azok is, akik éppen csak ismerkednek a műfajjal. Vagy akik szeretnének elszakadni a mindennapoktól, de nem túlságosan.