2014. április 15., kedd

Catheryne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Catheryne M. Valente amerikai írónő könyvét műfajilag könnyű meghatározni: mese, méghozzá tündérmese a javából. A célkorosztály behatárolása már kicsit nehezebb: a mesék (vagyis inkább a mostanában megjelenő mesekönyvek) általában a gyerekeknek szólnak, A lány, aki körülhajózta Tündérföldet azonban több szempontból sem feltétlenül gyerektörténet, így tizenkét évesnél idősebbek is bátran kézbevehetik (sőt). A nyelvezet (szerencsére) még csak nyomokban sem hasonlít a mai gyerekkönyvek együgyűségig lebutított tőmondataira, és a történet is más értelmet kap gyerek- és felnőttszemmel olvasva (ebből a szempontból engem kicsit Michael Ende Momo-jára emlékeztet).

Szeptember (aki egyébként májusban született) egy omahai kisvárosban lakik hány mesét tudtok, ami Amerikából indul?) az anyukájával, aki motorokat javít, és az apukájával, aki katona. És Szeptember egy idő után igencsak megunja az otthonülést, a rózsaszín és sárga teáscsészéket meg a barátságos kiskutyát, így amikor a tizenkettedik születésnapja utáni estén a Zöld Szél megkérdezi, hogy van-e kedve vele repülni a leopárdján Tündérföldre, gondolkodás nélkül igent mond, és nem sokkal később egy olyan kalandban találja magát, aminek egészen biztosan semmi köze a teáscsészékhez vagy kedves kiskutyákhoz.
De kissé komolyabbra fordítva a szót: a könyv világa elképesztően színes és fantáziadús, képzeletbeli lények és helyszínek egész sora vonul fel az olvasó szeme előtt, nagyon szépen és részletgazdagon leírva. A teljesség igénye nélkül, ide tartozik például a textilből szőtt város, a vándorló velocipéd rajok, a száz éves tárgyak szigete, a sárkánygyík, a nanák, vagy éppen a máridok. A fordulatos történet közepette megéri néha letenni a könyvet és magunk elé képzelni ezt a gyönyörűen kidolgozott, színes világot! Szerencsére a fordítás is kitűnő, Kleinheincz Csilla (ismét) remek szöveget adott ki a kezei közül.

Szeptember kalandja igazi mese, rózsaszín cukormáz nélkül: a kislánynak bizony küzdenie kell, és komolyan megerőltetnie magát, ha nem akarja ott hagyni a fogát a tündérek közt. Tündérföld egyik első számú szabálya, hogy vérnek márpedig folynia kell, és ez alól Szeptember sem kivétel, aki egyszer még a saját halálával is szembetalálkozik az Ősz földjén (ami egyébként szerintem az egyik legszomorúbb és leghátborzongatóbb rész a könyvben, nekem személyesen az egyik kedvencem, de nem akarok nagy poénokat lelőni). Így, annak ellenére, hogy a mesék minden kötelező eleme megtalálható a történetben, nem lesz túlságosan steril vagy klisés, és nem fordul minden jóra magától.


Szeptember újdonsült barátjával, a hangzatos A-tól Ly-ig névre hallgató sárkánygyíkkal (akinek a nagyapja egy könyvtár volt) indul útnak, hogy visszaszerezze az éppen uralmon lévő gonosz Márkinőtől egy Viszlát nevű boszorkány fakanalát. Ez a feladat cseppet sem veszélytelen, ugyanis a Márkinő hatalmas varázserővel bír, és gyakorlatilag teljhatalommal uralkodik Tündérföld felett...

A Márkinő egyébként már az elejétől fogva érdekes karakternek bizonyul: kislányként jelenik meg, de valójában mintha nem az lenne, és sokszor nehéz eldönteni, hogy komolyan beszél vagy csak gúnyolódik, hogy aranyos vagy egy igazi zsarnok. A könyv végén minden kiderül, már csak ezért is érdemes végigolvasni, nekem legalábbis hatalmas meglepetés volt, és el is gondolkodtatott egy kicsit. Szeptember már kevésbé ellentmondásos személyiség, egy nagyjából átlagos tizenkét éves, az ennyi idős gyermekek minden pozitív (kíváncsiság, lelkiismeret) és negatív (szeszélyesség, makacsság) tulajdonságával együtt, éppen ezért igazán szerethető főszereplő.

A célkorosztály behatárolása kicsit nehéz: tíz évesnél fiatalabbaknak még egy kicsit nehéz olvasmány, húsz év felett viszont talán már nem olyan izgalmas  (persze ez is emberfüggő, engem nagyon is lekötött). Én tizenegy-két-három éves gyerekeknek már bátran a kezébe adnám, hogy olvassák és fedezzék fel Tündérföldet, és esetleg pár évvel később, már más szemmel nézve a világot, olvassák újra. Akárhogy is, aki nem határolódik el erősen a mesék és a fantasztikum világától, annak mindenképpen érdemes a kezébe vennie!

A mesének nincs vége az utolsó oldalon (hiszen Szeptembernek vissza kell térnie): a könyv egy háromrészes sorozat első kötete, a második részt (A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt) hamarosan magyarul is lehet már kapni, és remélhetőleg már a harmadikra (The Girl Who Soared Over Fairyland and Cut the Moon in Two) sem kell már sokat várni!

Itt a könyv angol nyelvű (nem túl kiemelkedő) trailere, a könyvben is szereplő, fejezetnyitó rajzokkal, melyek Ana Juan alkotásai:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése