Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Jonathan Stroud a Bartimaeus-trilógiával (illetve most már tetralógiával) robbant be a hazai és nemzetközi köztudatba, bár voltak korábbi művei is (ezek közül a Sárkánytüzet magyarra is lefordították). ugyan én még titokban reménykedtem, hogy a Salamon király gyűrűje után elkísérhetjük Bartimaeust korábbi vagy éppen későbbi kalandjaira is, azért új, némileg eltérő témájú sorozat ellen is nehéz lenne kifogást emelni.



Úgy tűnik, hogy az alternatív valóságba ágyazott fantasy-témájú történetek nem csak az olvasóközönségnek, hanem Stroudnak is bejöttek, ugyanis a Lockwood és Tsa. is egy ilyen világban játszódik. A helyszín (természetesen) London, a szellemek-démonok pedig most sem maradhatnak el. Ezúttal azonban nem tartják őket szigorú ellenőrzés alatt az emberek, éppen ellenkezőleg: a kísértetek, vagy ahogy a könyvben nevezik őket, a Látogatók - nagyjából ötven évvel korábban kezdtek tömegesen átszivárogni az emberek világába, egyre több kellemetlenséget és halálesetet okozva. Senki nem tudja, hogy miért jelent meg a Probléma, miért döntöttek úgy a szellemek, hogy mostantól márpedig visszajönnek és kísértenek, de a világ teljesen megváltozott azóta.

A történet főszereplői magánvállalkozó tizenéves kísértetvadászok, akik felnőtt felügyelet nélkül igyekeznek megkeresni a kenyerüket és versenyre kelni a sok alkalmazottat foglalkoztató nagy cégekkel. A vállalkozás vezetője Anthony Lockwood, aki mindössze két beosztottal vezeti az ügynökséget: George minden megbízás előtt igyekszik utánanézni, hogy pontosan miféle kísértettel lesz dolguk, Lucy pedig a Látogatók semlegesítésében működik közre: az átlagos gyerekekkel és tinikkel ellentétben nem igazán látja, viszont sokkal inkább hallja a kísértőket, ami sokszor nagy hasznára van.

A regény alapötlete ha nem is sziporkázó, de mindenesetre egyedi: Angliát nagyjából ötven évvel korábban megszállták a kísértetek, akik különböző okokból járnak vissza haláluk helyszínére, ijesztgetni és gyilkolászni az arra járó embereket. Ennek következtében elterjednek a szellemlámpák, és sötétedés környékén már nem tanácsos házon kívül tartózkodni. Ez persze a gazdasági fejlődést is visszaveti (kivéve a vasipart, ugyanis vasfegyverekre és láncokra szükségük van az ügynökségeknek). A Látogatókat nem láthatja mindenki: a felnőttek csak a hatásukat érzékelik (tehát ha szellemmarást kapnak, ők is belehalnak, hiába nem tudják, hogy mi történt...), csupán a gyerekek látják és esetenként hallják őket, nagyjából amíg húsz évesek lesznek. Ebből következően sok családban a gyerekek lesznek az első számú kenyérkeresők, őrökre és ügynökökre ugyanis mindig szükség van...

Lucy nyolc éves kora óta pénzkereső, méghozzá nem is egyszerű őrként, hanem ügynökként dolgozik. Különlegessége, hogy a többi gyerekkel ellentétben sokkal kevésbé látja a Látogatókat és a maguk után hagyott halálizzást, viszont annál jobban hallja őket, ha a közelben vannak, vagy megérinti az általuk hátrahagyott tárgyakat. Ez a képesség azzal jár, hogy történetük és érzéseik megismerése miatt a többi ügynöknél sokkal közelebb kerül a kísértetekhez. Ez néha előnyt jelent - például amikor meg kell találni egy kísértetjárás forrását -, máskor viszont nem túl praktikus, mert mire jó az, ha az ember kötődik egy brutálisan kegyetlen szellemhez...? Ennek ellenére a lány igyekszik a lehető legjobban kihasználni a képességét, csak azt nem tudja eldönteni (tipikus kamaszként), hogy mikor hallgasson az ösztöneire és mikor ne, mert mindkettő vezethet katasztrófához, és néha úgy tűnik, hogy képtelen jól dönteni.

A Locwood és Tsa. kis ügynökség lévén gyakorlatilag minden megbízást elvállal, hogy fenn tudjanak maradni, a kertben felakasztott férfi szellemétől kezdve a motoros balesetben meghalt Látogatón keresztül a titokzatos vernyogásig, amiről utóbb kiderül, hogy valójában macskához tartozik. Egy végzetesnek bizonyuló ballépés után azonban veszélybe kerül a megélhetésük, ugyanis egyik pillanatról a másikra az összes addigi megbízást visszamondják, így a fiataloknak sürgősen ki kell találniuk valamit, ha nem akarnak az utcára kerülni. Egy meglepően nagylelkű, de titokzatos megbízás úgy tűnik, hogy rendbe teheti az anyagi helyzetüket, ehhez azonban egy évszázadok óta kísértett házban kell eltölteniük egy éjszakát, korábban nem látott veszélyességű szellemek társaságában.

A történet célcsoportja a főszereplők korából kiindulva a húsz év alattiak között keresendő, így annak ellenére, hogy műfajaként a horror van megjelölve, aránylag kevés benne a vérengzés, hátborzongatásból viszont annál több akad. Az ifjúsági regények szinte kötelező első szerelem-szerencsétlenkedéseitől eltekintve a szereplők sem túlságosan sablonosak, a történet pedig fordulatos és az utolsó pillanatig tartogat meglepetéseket (ami gyakorlatilag ígéret még legalább egy rész kiadására). A Bartimaeus-sorozathoz hasonlóan a szöveg könnyen olvastatja magát, bár a jól megszokott poénok és lábjegyzetek itt hiányoznak,  ezeket a hiányosságokat szerencsére Lucy stílusa némiképp kárpótolja. Szóval idősebb olvasó is nyugodtan kézbe veheti a könyvet, kellemes kikapcsolódást nyújtó olvasmány (bár a túlságosan élénk fantáziájúak azért inkább ne este olvasgassák).


A könyvhöz angol nyelvű trailer is készült, amit itt lehet megnézni, illetve egy egyszerű, német nyelvű interaktív youtube-játék, amivel pedig itt lehet játszani.