Mármint persze semmi problémám a modern magyar költőkkel sem. Sőt, van, akit kifejezetten szívesen olvasok. De ezek után azt érzem, hogy jó lenne még jobban nyitni, és nem csak az angolszász meg esetleg német területekről érkező irodalmat nyomni folyamatosan nagyüzemben, hanem kisebb vagy kevésbé ismert országok íróinak és költőinek a munkát. Például ezek után határozottan kíváncsi lennék lett és litván kortárs költők alkotásaira is.
Ki mit tud Észtországról? Őszintén szólva én a múlt hét szombatig csak annyit tudtam, hogy Tallin a fővárosa, és fent van viszonylag északon. Most már kicsit árnyalódott a kép, hála a Szent Iván napi programnak, de azért van még mit tanulnom az észtekről. És hogy van értelme, azt nekem ez a csodás ki verseskötet is bizonyítja.
Nehéz egy verseskötetről ajánlót írni. Hogy mi fogott meg benne? A természetábrázolás. A közvetlenség. Hogy a két költő úgy tudta szavakba önteni a mindenki által ismert ködös érzéseket, hogy megmaradt a jelentésük, mégsem lettek közhelyesek. De beszéljenek inkább helyettem a versek.
"Egy napon a fák egyedi színűvé válnak,
ez láthatóvá varázsolja őket, és így, egyenként
még közelebb kerülhetnek hozzád -
mint a mennyek lakói, a felhők menyasszonyai
és a nap fiai."
/90. oldal, Tõnu Õnnepalu/ forrás: http://blog.ut.ee |
"A nagyvárosi arcok tükre
mit is mutatott valójában?
Egyszer régen,
és valamikor mostanában.
Hogy eljön majd a nap, amikor nem lesz hova menekülni,
mert minden, ami volt, mindaz, ami van.
Ugyanaz van előttünk, ami mögöttünk, az ott és az itt ugyanaz."
/126. oldal, Tõnu Õnnepalu/
Tallin forrás: www.cntraveller.com |
Szóval engem egészen elbűvölt. Van benne minden: sóskaborbolya, nagyváros, kislány macskával, holdvilág, tubolya, fecske, eső, villamos. Ajánlom mindenkinek, aki szereti maga elé képzelni a verseket és aki szeret elgondolkodni rajtuk. Csodálatos utazás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése